A módszer megalkotójáról
Az Alexander-technika kifejlesztője Frederick Matthias Alexander (1869-1955) ausztrál színész volt. Húszas éveitől szenvedélyes Shakespeare-színészként tevékenykedett, azonban az orvosok számára érthetetlen okokból szavalás közben újra és újra berekedt. Mivel szervi elváltozást nem diagnosztizáltak nála, felismerte, hogy a hétköznapi beszédhez képest a színpadon valamit máshogy csinál, s ez okozza problémáját.
Hosszú éveken keresztül figyelte magát, és testében olyan fölösleges izomfeszültségeket észlelt, melyek elengedésével hangképzőszerveinek rendellenes működése megszűnt. Azt tapasztalta, hogy ezen feszültségek elengedése következtében mozgása koordináltabb, figyelme pedig éberebb lett. Megfigyelései során rengeteg komplex összefüggésre jött rá a test, idegrendszer és lélek működésével kapcsolatban. Ezen törvényszerűségeket lejegyezve 1890 körül kifejlesztette módszerét, az Alexander-technikát.
Korának orvosai, politikusai, zenészei, színészei és még sokan mások keresték fel problémáikkal. Tapasztalatait négy könyvben foglalta össze, és megalapította az első Alexander-technika tanárképző iskolát. F. M. Alexander a testet, lelket, valamint a tudatot olyan egységként értelmezte, mely nem választható szét egymástól, s melyben az egyén képes a figyelmével izmai állapotát befolyásolni. Ennek értelmében az Alexander-technika egy pszicho-fizikai módszer, melyben a kor orvosai olyan lehetőséget láttak, ami új megvilágításba helyezte az orvostudomány addigi felfedezéseit. 1931-től élete végéig Londonban és az Amerikai Egyesült Államokban élt és oktatott.
A nemzetközi egyesületek oktatói tevékenysége mellett manapság a technika számos külföldi egyetemen már a tanterv része, itthon az elmúlt években a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, a Magyar Táncművészeti Főiskolán, a Semmelweis Egyetemen és a Károli Gáspár Református Egyetemen is beemelték a képzésbe.